Az elmúlt pár hétben elég sok minden történt, de megpróbálom összeszedni az eseményeket:)
A kutyasuli rendezett egy házi versenyt október negyedikén, amire mi is beneveztünk. Csapatban kellett különféle feladatokat teljesíteni. 5 csapatot állítottak össze úgy, hogy legyen benne kezdő és haladó kutya is. Szerencsére az idő nekünk kedvezett, mert bár hűvös volt de szépen sütött a nap, az egész verseny kb. 10 órakor kezdődött el, de a legtöbben már 9 óra körül odaértek...mi is. Balambér sokat játszott és szaladgált, szerencsére jó passzban volt, nem a lustábbik énje kelt fel:) Miután a csoprot beosztás megtörtént, el is kezdődtek a feladatok. Az első feladatnál a csapat egy tagjának a kivételével (aki a többieket volt hivatott irányítani) bekötték a gazdik szemét, és úgy kellett a pályán vezetni a kutyusokat és megcsinálni az utasításokat...időre. Elég vicces volt, ahogy próbáltak egyszerre mozogni....elég kevés sikerrel. A mi csapatunk indult elsőre és elég jó időt értünk el. Aztán volt megtalálós, rajzolós, futós feladat és végül egy kis akadály pálya, ahol a csapat tagjai különböző dolgokat kellett hogy végrehajtsanak. Tibi a zsákban futást választotta, természetesen közben vezetni kellett Balambért, aki a várakozás közben úgy dötött, hogy unatkozik...és eldőlt a fűben...többen ajánlották, hogy hoznak egy talicskát, amivel Tibi betolhatja a célba Balambért....szerencsére erre nem volt szükség, a rajtnál szépen elindult:) Végül amúgy 3. lett a csapat és még érmet is nyertünk....illetve az érem teljes joggal Balambért illeti. És kapott rengeteg ajándékot is.
Volt nálunk az állatorvos, most Filemon és a kötelező oltása miatt. Szerencsére egészséges. Balambért is kértük, hogy nézze meg, mert eléggé bénán ül le és áll fel mostanában, és megijedtünk, hogy esetleg diszpláziás. Azt mondta a doki néni, hogy nem valószínű, de azért adott gyógyszert, amit be kell szednie Balambérnak, és ha azután szépen ül le és áll fel, akkor sajnos elképzelhető, hogy beteg. Tegnap adtam be neki az utolsó gyógyszert és szerencsére azóta is ugyanolyan bénán teszi le a fenekét...szóval valószínüleg nincs semmi baja...azért féltettük nagyon, és aggódtunk..de most kicsit már megnyugodtam.
Következő héten sajnos nem tudtuk elvinni órára, mert szakadt az eső, és kedve sem volt kilépni az utcára. De délután nagyot sétáltunk vele, gyakoroltuk a behívást, ami szerencsére már nagyon jól megy neki. Gyönyörűen fut, nagyon szép ilyenkor (is), amikor úgy istenigazából rohan, akkor még a föld is dübörög a lába alatt:)
Tibi egyik nap egy másik kutyával (egy Tosával) és annak a gazdájával sétáltta Balambért, és elengedte póráz nélkül, szerencsére okos volt és ha hívta visszajött. Nem szeretjük még így elengedni, mert azért néha még nagyon szertelen és nem figyel. De a Tosa nagyon jól nevelt és okos, és Balambér követte őt, nagyon jól eljátszottak....az én kis kópém még a botot is elcsente újdonsült barátjától:) Szerencsére nem agresszív a többi kutyával szemben...de ha rámorognak, vagy megugatják, akkor most már odaáll és elkezdi mondani a magáét, ahogy Tibi szokta mondani "kezd öntudatára ébredni".
Az óvoda látogatás is jól siekrült, sajnos én nem tudtam részt venni rajta, mert iskolában voltam. A gyerekeknek és a szülőknek is tetszett Balambér, és ő is imádta a gyerekeket...és azt, hogy vele foglalkoznak. Mondta Tibi, hogy az egyik anyukának be is ugrott kicsi kutyánk nevéről a név ihletét adó Halász Judit dal (Balambér-Balambér bolondul a kalandért:) Mesélte Tibi, hogy nagyon aranyosak voltak a kisgyerekek, és nagyon tetszett nekik a "nagy fehér kutya", először félénken nyúltak felé a kis kesztyűs kezükkel (igen hideg volt aznap) de aztán bátrabbak lettek. Balambér néha fel-fel akart ugrálni, de Tibi jól tartotta. Azóta pedig folyamatosan szoktatjuk le az ugrálásról...elég jól halad vele.
Vasárnap (18-án) szerencsére jó idő köszöntött minket így végre tudtunk menni kutyaoktatásra. Most 3 csoportra voltak osztva az ebek, Balambér a nagy testüekhez került (ki gondolta volna) és egész jól teljesített. Bár Tibinek meg kellett kicsit rendszabályoznia az elején, de utána már figyelt és végrehajtotta az utasításokat. Most a hirtelen irányváltoztatásokat és hasonlókat vettek, egy másik oktató foglalkozott most velük. Megállapította, hogy kicsit el van kényeztetve Balambér, túl sokat szeretgetjük, és ha dícséret képpen megsímogatjuk, az nem akkora jutalom neki így...hát azt hiszem igaza van...valóban állandóan szeretgetjük. Tudom, hogy hülyeség, de nem lehet nem szeretgetni, olyan szemekkel néz az emberre....most megpróbáljuk visszafogni magunkat több kevesebb sikerrel...egyenlőre inkább kevesebbel. Az oktatás végén még volt akadály pálya, most is simán átugrotta az akadályt ás átment az A palánkon is. Nagyon ügyes volt:) Már indultunk haza felé, amikor Tamás az oktató megkérdezte tőlünk, hogy mit szólnánk ha a következő alkalommal már a nagyokhoz, a felnőtt csoportba menne Balambér, mert ráférne, hogy jobban megdolgoztassák. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ezt elérte...végül is még csak 7 hónapos lesz 24-én. Nagyon várom a következő órát, hogy fog viselkedni a többiekkel, hogy fogja érezni magát és hogyan fog teljesíteni.
Úgyhogy most vasárnap Balambér iskolába megy.....:)
