Balambér

Elég sok ideje nem írtam már hősünkről Balambérról...hát az egykor kispárna méretű kutyusból most egy majdnem 60kg-os izompacsirta lett....forradalmasítani lehetne a testedzést, ha kiderülne, hogy mi a titka Balambérnak. Ugyanis nagyon szépen megizmosodott annak ellenére, hogy elég sokat szundizik...persze napközben sajnos nem vagyunk vele és nem látjuk mit csinál. Bár vannak a tevékenységére utaló jelek mint például letépett sövény ágak, széttépet szemeteszsák...vagy ami az útjába kerül..egyik este egy majdnem teljes szőlőtőkével várt minket....azt hiszem jövőre nem lesz nagy szőlő termésünk...

Sajnos ezt a posztot nem fejeztem be annak idején...most azért elküldöm.

Szép havas január köszöntött ránk, aminek én személy szerint elég kevéssé örülök (bár a hólapátolás elég jó zsírégető hatású:)...viszont Balambér nagyon élvezi ezt az időt. Most, hogy így két nap alatt leesett 20-30 cm hó állandóan kint lenne az udvaron és embertelenkedne. Kedvenc elfoglaltsága, hogy beleugrál a legnagyobb hókupacokba és egyikbe-másikba beledugja a fejét is...nyakig, és utána havas orral büszkén jön az emberhez...nagyon lökött. Hólapátolás közben segíteni akart, folyamatosan a nyomunkban volt, és azt élvezte a legjobban ha néha egy-egy kupac havat rádobtunk...aztán persze be kellett parancsolni a lakásba, mert tiszta víz volt a bundája, de amikor megszáradt (hál istennek ehhez nem kellett túl sok idő) azonnal ment volna ki újra játszani. Előkotorta az egyik labdáját is, amit még régebben eljátszott valahova...hozta a fagyott labdát, hogy játsszunk vele, és nagyon ügyesen rohant ezen a jeges-havas úton. Most már ügyesen visszahozza a labdát és oda is adja (ez azért még nem megy tökéletesen) .

Karácsonyra kapott egy nagy rágócsontot, ami nagyon nagy tetszést aratott nála, nem ette meg egyszerre az egészet és amit meghagyott azt kivitte a kertbe és elásta...illetve az első probálkozáskor csak ásott egy gödröt és beleejtette a csontot, ami persze kilógott a hevenyészetten ásott lyukból:) De belátta, hogy ez hanyag munka volt és következőre sokkal precízebb kis gödröt hozott össze.....mert hát mégsem járja, hogy a nehezen megszerzett csontot esetleg valaki elemelje előle:)

Filemon kevésbé lelkes a telet illetően, ő inkább a szoba és a fűtőtest melegét részesíti előnyben...van esze:)

Végre kicsit többet tudtam foglalkozni Balambérral, ez a két hét pihenés már ránk fért. A Karácsony nagyon jól telt, Balambér érdeklődve figyelt minket amikor a fát díszítettük, File cica pedig mindenáron szét akarta tépni az egyik boát:) Vettünk a két csemetének is ajándékot, és nagyon vártuk, hogy odaadhassuk nekik a meglepiket. Filemon kapott egy felhúzhatós egeret (ami inkább azért hörcsögre hasonlít) és jó pár konzervet, Balambér pedig kapott egy szép új, jóval nagyobb űrtartamú tálat, csontot, és szárított marhagégét...ami nagyon bejött neki. Fél órán keresztül rágcsálta, ami nála nagy szó mert általában minden jutalomfalatot, csontot elpusztít percek alatt. Olyan élvezettel rágcsálta, még a szemét is becsukta közben. Természetesen neki is ünnepi vacsora járt, vettünk májat és azt főztük meg neki...ez az egyik kedvence. Filemon eleinte minden áron meg akarta mászni a Karácsonyfát, de szerencsére egy idő után ráunt.

Idén is nálunk gyűltünk össze Karácsonyozni és Balambérnak nagyon tetszett ez a forgatag, de annak nem örült, hogy ki lett zárva a szobából az előszobába, sokkal jobban szeretett volna ott lenni mellettünk...de ez igen veszélyes volt a szépen terített asztalra nézve. Mindenáron alatta akart közlekedni...és hát mivel már igencsak megnőtt a "kis" drága ezért nagyjából a hátán vitte az asztalt...szóval amíg a vendégek ott voltak szegény Balambér ki lett zárva. Filemon pedig befészkelte magát az ülőgarnítúra egyik sarkába és ott aludta végig az estét.

A szilvesztert otthon töltöttük, nem tudtuk, hogy fogják elviselni a durrogtatást a gyerekek...de jól döntöttünk. Kb este hét órától folyamatosan tüzijátékoztak a környéken, Filemon annyira megijedt, hogy bebújt a fürdőszobai vödörbe és ki se dugta az orrát onnan amíg el nem csendesedett a környék. Balambért is kicsit megviselte a hangzavar, pont akkor kezdett volna neki a vacsorájának, amikor beindult a durrogtatás...szegény majdnem átugrott a félajtón, annyira be akart jönni hozzánk a szobába. Be is engedtük, befeküdt a szőnyegre és még remegett is szegény. Nem mert kimenni pisilni, ki kellett kísérnünk Tibivel, hogy nyugodtan el tudja végezni a dolgát...és nagyon gyorsan visszaszaladt a lakásba:) De aztán megnyugodott szerencsére, szerintem megszokta a hangzavart, és mivel érzete, hogy ott vagyunk körülötte el is aludt, és miután mi is lefeküdtünk, ő is nyugisan pihent a helyén...de reggel ő is fáradt volt:) 

Az elmúlt egy hónap alatt hihetetlenül sokat nőtt és erősödött Balambér, súlya közelít az 50 kg-hoz, gyönyörű. Nagyon nehéz elhinni, hogy ez a hatalmas, erős kutya pár hónapja még elfért az ölemben és egy kis csöppség volt. Most meg már iskolás....

Szerencsére jól vette az akadályt, és jól szerepel az iskolában. Több "órán" is részt vett azóta, és láthatóan fejlődik. Egyik alkalommal az utcán, nyílt terepen volt a tanítás, a cél az volt, hogy a kutyusokat ne zavarja meg pl. egy bringás vagy gördeszkás vagy éppen a forgalom. Hát Balambért semmelyik nem zavarta, semmi nem érdekelte ilyen szempontból. Igazából Őt nem köti le ha egy órán keresztül az ül - fekszik parancsokat gyakoroljuk...kb 10 perc múlva elveszti az érdeklődését és látszik rajta, hogy nem koncentrál...nézeget mindenfelé. :) De az akadály pályát meglepően jól veszi, és ügyesen megcsinálja...persze kell neki segítség, de Tibivel nagyon jól együtt tudnak működni:) Az A palánkon már magátol is átszalad, azt szórakozásnak veszi, nem fél tőle...pedig először nagyon nehezen lehetett rávenni, hogy menjen át rajta. A kisebbik akadályt már szépen átugorja...illetve ha egészen pontosan szeretnék fogalmazni átlépi, a magasabb akadályt nem hajlandó átugrani...pedig ha nagyon megerőltetné magát akkor azt is át is tudná lépni....de hihetelenül bolond...pedig nagyot tud ugrani, mert amikor játszunk, akkor helyből olyan magasra felugrik, hogy azt az akadályt háromszor átugraná...na mindegy, előbb utóbb ebbe is belejön.

Filemon is növekedik, szegénykémnek volt egy kis műtétje. Találtunk egy diónyi méretű daganatot az oldalán. A doktor néni nagyon aranyos volt, és amint szóltunk neki egy órán belül jött is. Vagy egy macska kaparta meg, vagy egy kerítés szúrta meg, és begyulladt a seb. De ki lett tísztítva, kapott bele fertőtlenítőt és már teljesen rendbe jött, másnap szerencsére már nem kellett hozzányúlni a sebhez, csak fertőtlenítőt kapott. Azóta a szőre is kezd visszanőni. Balambér a műtét alatt aggódva figyelte kis barátját, mert szegény Filemon nagyon sírt. Pár napig mintha Balambér érezte volna, hogy nem szabad piszkálni a cicát, nagyon vigyázott rá...na azóta ismét nyúzzák egymást:)

Balambér egyre okosodik, már lehet póráz nélkül sétáltatni...persze csak olyan helyen ahol nincs nagy forgalom. Elszoktuk vinni a közeli dombra és ott elengedjük. Ott emberek se járnak nagyo. Nem bánt ő senkit, nem agresszív...de mérete miatt aki nem ismeri könnyen megijedhet tőle. AMikor fut tényleg félelmetes...nagyon nagy sebességel jön és közben lobog a pofája:) GYÖNYÖRŰ!!!!!! MOstanában sokat futtatjuk, nem árt ha fejleszti az izmait, meg legalább kicsit lemerül benne az elem, és nem otthon kezd el tombolni.

Nagyon várom a karácsonyi szabadságot, hogy egy kicsit többet tudjak vele foglalkozni. Na meg hát ez lesz Balambér és Filemon első karácsonya:) Erről is be fogok számolni.

Az elmúlt pár hétben elég sok minden történt, de megpróbálom összeszedni az eseményeket:)

A kutyasuli rendezett egy házi versenyt október negyedikén, amire mi is beneveztünk. Csapatban kellett különféle feladatokat teljesíteni. 5 csapatot állítottak össze úgy, hogy legyen benne kezdő és haladó kutya is. Szerencsére az idő nekünk kedvezett, mert bár hűvös volt de szépen sütött a nap, az egész verseny kb. 10 órakor kezdődött el, de a legtöbben már 9 óra körül odaértek...mi is. Balambér sokat játszott és szaladgált, szerencsére jó passzban volt, nem a lustábbik énje kelt fel:) Miután a csoprot beosztás megtörtént, el is kezdődtek a feladatok. Az első feladatnál a csapat egy tagjának a kivételével (aki a többieket volt hivatott irányítani) bekötték a gazdik szemét, és úgy kellett a pályán vezetni a kutyusokat és megcsinálni az utasításokat...időre. Elég vicces volt, ahogy próbáltak egyszerre mozogni....elég kevés sikerrel. A mi csapatunk indult elsőre és elég jó időt értünk el. Aztán volt megtalálós, rajzolós, futós feladat és végül egy kis akadály pálya, ahol a csapat tagjai különböző dolgokat kellett hogy végrehajtsanak. Tibi a zsákban futást választotta, természetesen közben vezetni kellett Balambért, aki a várakozás közben úgy dötött, hogy unatkozik...és eldőlt a fűben...többen ajánlották, hogy hoznak egy talicskát, amivel Tibi betolhatja  a célba Balambért....szerencsére  erre nem volt szükség, a rajtnál szépen elindult:) Végül amúgy 3. lett a csapat és még érmet is nyertünk....illetve az érem teljes joggal Balambért illeti. És kapott rengeteg ajándékot is.

Volt nálunk az állatorvos, most Filemon és a kötelező oltása miatt. Szerencsére egészséges. Balambért is kértük, hogy nézze meg, mert eléggé bénán ül le és áll fel mostanában, és megijedtünk, hogy esetleg diszpláziás. Azt mondta a doki néni, hogy nem valószínű, de azért adott gyógyszert, amit be kell szednie Balambérnak, és ha azután szépen ül le és áll fel, akkor sajnos elképzelhető, hogy beteg. Tegnap adtam be neki az utolsó gyógyszert és szerencsére azóta is ugyanolyan bénán teszi le a fenekét...szóval valószínüleg nincs semmi baja...azért féltettük nagyon, és aggódtunk..de most kicsit már megnyugodtam.

Következő héten sajnos nem tudtuk elvinni órára, mert szakadt az eső, és kedve sem volt kilépni az utcára. De délután nagyot sétáltunk vele, gyakoroltuk a behívást, ami szerencsére már nagyon jól megy neki. Gyönyörűen fut, nagyon szép ilyenkor (is), amikor úgy istenigazából rohan, akkor még a föld is dübörög a lába alatt:)

Tibi egyik nap egy másik kutyával (egy Tosával) és annak a gazdájával sétáltta Balambért, és elengedte póráz nélkül, szerencsére okos volt és ha hívta visszajött. Nem szeretjük még így elengedni, mert azért néha még nagyon szertelen és nem figyel. De a Tosa nagyon jól nevelt és okos, és Balambér követte őt, nagyon jól eljátszottak....az én kis kópém még a botot is elcsente újdonsült barátjától:) Szerencsére nem agresszív a többi kutyával szemben...de ha rámorognak, vagy megugatják, akkor most már odaáll és elkezdi mondani a magáét, ahogy Tibi szokta mondani "kezd öntudatára ébredni".

Az óvoda látogatás is jól siekrült, sajnos én nem tudtam részt venni rajta, mert iskolában voltam. A gyerekeknek és a szülőknek is tetszett Balambér, és ő is imádta a gyerekeket...és azt, hogy vele foglalkoznak. Mondta Tibi, hogy az egyik anyukának be is ugrott kicsi kutyánk nevéről a név ihletét adó Halász Judit dal (Balambér-Balambér bolondul a kalandért:) Mesélte Tibi, hogy nagyon aranyosak voltak a kisgyerekek, és nagyon tetszett nekik a "nagy fehér kutya", először félénken nyúltak felé a kis kesztyűs kezükkel (igen hideg volt aznap) de aztán bátrabbak lettek. Balambér néha fel-fel akart ugrálni, de Tibi jól tartotta. Azóta pedig folyamatosan szoktatjuk le az ugrálásról...elég jól halad vele.

Vasárnap (18-án) szerencsére jó idő köszöntött minket így végre tudtunk menni kutyaoktatásra. Most 3 csoportra voltak osztva az ebek, Balambér a nagy testüekhez került (ki gondolta volna) és egész jól teljesített. Bár Tibinek meg kellett kicsit rendszabályoznia az elején, de utána már figyelt és végrehajtotta az utasításokat. Most a hirtelen irányváltoztatásokat és hasonlókat vettek, egy másik oktató foglalkozott most velük. Megállapította, hogy kicsit el van kényeztetve Balambér, túl sokat szeretgetjük, és ha dícséret képpen megsímogatjuk, az nem akkora jutalom neki így...hát azt hiszem igaza van...valóban állandóan szeretgetjük. Tudom, hogy hülyeség, de nem lehet nem szeretgetni, olyan szemekkel néz az emberre....most megpróbáljuk visszafogni magunkat több kevesebb sikerrel...egyenlőre inkább kevesebbel. Az oktatás végén még volt akadály pálya, most is simán átugrotta az akadályt ás átment az A palánkon is. Nagyon ügyes volt:) Már indultunk haza felé, amikor Tamás az oktató megkérdezte tőlünk, hogy mit szólnánk ha a következő alkalommal már a nagyokhoz, a felnőtt csoportba menne Balambér, mert ráférne, hogy jobban megdolgoztassák. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ezt elérte...végül is még csak 7 hónapos lesz 24-én. Nagyon várom a következő órát, hogy fog viselkedni a többiekkel, hogy fogja érezni magát és hogyan fog teljesíteni.

Úgyhogy most vasárnap Balambér iskolába megy.....:)

Szeptember 10-én kis családunk létszáma négy főre duzzadt Filemonnal a kismacskával. Balambér igen nagy meglepetéssel fogadta, nem igen értette mi is ez itt valójában. Féltem a találkozásuktól, mivel Balambér eddig nem adta jelét annak, hogy kifjezetten rajongana a macskákért, leginkább megkergette őket. Megszagolgatta és összenyalta szegény rémült kismacskát, utána jött a gond...játszani szeretett volna vele. Ezzel alapvetően nem is lenne probléma, csak Balambér még nem túl figyelmes és kettőjük között van kb 40kg különbség.... hát igen, "kis kutya". Próbálta piszkálni Filemont a mancsával, aminél a kiscica nem sokkal nagyobb...így csak feldöntötte szegénykét. Azóta elég jól összebarátkoztak, és Balambér sem olyan féltékeny Filemonra, mint az első napokban...tudja , hogy ő a család szemefénye:)

Balambér ismét rengeteget nőtt, mostanra elérte a 40 kg súlyt és ha ránéz az ember nem hinné, hogy még csak most lett féléves.... de igazából még egy nagy gyerek, bolondos és kajla. Az oviban sokat fejlődött. Már hajlandó átmenni az "A" palánkon, igaz egy kis segítséggel, de nagy szó, hogy megcsinálja, mert eleinte nem volt erre hajlandó...nem egy cirkuszi mutatványos.... A legaranyosabb az volt, hogy magától átment az egyik akadályon. Már megcsinálta a feladatokat félr evonult vele Tibi és ott volt ez a földbe süllyeszetett kis alagút szerű akadály, amin át kell kúszni, (ezt amúgy még nem kellett egyszer se megcsinálniuk) és Balambér fogta magát és bemászott magától, Tibi elengedte, átkúszottt az alagúton és boldogan kijött a másik oldalon:) Olyan büszke voltam rá és Tibi is:)

Most volt az első hétvége, hogy magára hagytuk Balambért, elutaztunk Bonyhádra. Anyuék viselték gondját 2 napig Neki és Filemonnak, ott aludtak péntek és szombat este, így nem maradtak egydül a "gyerekek". Nagyon jól éreztük magunkat, de rettenetesen hiányzott Balambér  és Filecica is mindkettőnknek. Úgy örült amikor megjöttünk, ugrált, rohant, játszott. 2 percig nem bírt nyugton maradni:) Meg is egyeztünk Tibivel, hogy ha megyünk nyaralni jövőre csak is olyan helyre, ahová Balambért tudjuk vinni, nélküle már sehova.... Szerencsére a vasárnapi oktatásról sem maradt le, Apu helyettesítette Tibit:) Meg volt elégedve Balambérral,átment a palánkon is és a csövön is átkúszott, bár a végén kidugta az orrát és lefeküdt a cső végén.... de egy kis virsliért hajlandó volt kijönni:)

Október 17-én a kutyasuli szervez óvoda látogatást, és az oktató szerint Balambért imádnák a gyerekek így megkért minket, hogy ha ráérünk vegyünk részt ezen a programon. Kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni a gyerekeknek. Azt tudom, hogy kedves lesz és barátságos, csak méreténél fogva kicsit félalmetes a megjelenése...remélem nem ijednek meg majd a gyerekek Tőle. Október negyedikén pedig házi verseny lesz a kutyasuliban, mi is részt veszünk rajta. Elvileg vegyesen lesznek haladó és kezdő kutyusok egy csapatban. remélem jól fog sikerülni, már várom.

Beszámolok majd a történtekről.

Tegnap (augusztus 24-én) lett Balambér 5 hónapos:) Természetesen meg kellett ünnepelni....elég furcsán nézett rám, amikor a Boldog szülinapot c. nagysikerű slágert énekeltem neki:) De az utána kapott csont tuti ajándéknak bizonyult, gyorsan el is vonult vele, mert hát mi van ha ezt a finomságot esetleg mi is meg szeretnénk kóstolni....nem kockáztathatta meg.

"Kicsi" Balambér még mindig nem esett át teljesen a fogzáson, alul jelenleg 4 szemfoggal büszkélkedhet...meg vannak még a baba fogak is, na meg az szép új nagy cápa fogak . Valószínüleg ennek tudható be, hogy állandóan rágnia kell valamit, így cipőt, papucsot végzetes hiba elől hagyni....rend a lelke mindennek, ha nem tesszük el, akkor Balambér elintézi, hogy ne legyen útban. Ha időben észrevesszük, akkor még megmenthető az "áldozat"...na meg ha utoléred Balambért, mert meneküléskor egy gepárdot megszégyenítő sebességre kapcsol. Szegénykémnek biztos kellemetlen a dolog és fáj is, de hősiesen viseli, néha kicsit nyüszög, főleg esténként, de ilyenkor odabújik hozzánk és elalszik. A másik nagy favorit a WC kefe, azt rendszeresen ellopja ha nyitva marad a fürdőszoba ajtó. Igen mulatságos, amikor a kutya szájában a kefével rohan, mi meg utána, és próbáljuk becserkészni...hát igen, szerintem néha videózni kellene. Arról, hogy milyen állapotban van már a kefe nyele inkább nem írnék semmit.... 

A kutyasuliba...bocsánat oviba azóta minden vasárnap járunk. Szerintem sokat fejlődött, de vitathatatlan, hogy nagyon öntörvényű, ha nincs kedve valamit csinálni, akkor imádkozhatsz neki.... Szerencsére a többi kutyussal változatlanul nagyon jól kijön, igazából mindnkivel barátkozna, játszana. Volt egy féléves német dog kölyök az oktatáson....akkora mint egy kisebb borjú (komolyan), na ő nagyon tetszett Balambérnak, minél nagyobb a másik kutya annál jobb, annál inkább akar barátkozni. A kis méretű kutyákkal nem tud mit kezdeni igazán. Most először kipróbálhatta az akadály pályát, ami most még csak egy palánkból állt, amin át kellet mászni, valamint egy kukacból, amin meg át kellett kúsznia. Kellett némi segítség, de végül mindkettőt megcsinálta. A kukacon nagyon nehezen akart átjönni...végül is igaza van, ha meg kerülheti, akkor miért erőltesse meg magát és kússzon át rajta? Okos kutya ez:) De nem kevés biztatás árán azért megcsinálta, a vicces az, hogy amúgy nagyon szépen kúszik magától például a kertben játék közben, vagy amikor tudja hogy nem szabad feljönnie az ágyra, de azért csak feltornázza magát....lehet azt hiszi, hogy ha lopakodik, akkor nem vesszük észre...?!:) De változatlanul a csibészelés az erőssége, azt mintha Balambérnak találták volna ki.

Azt már tudtuk, hogy szeret ásni, és eddig szerencsés módon a kert olyan részein kezdett el ásni, ahol nem okozott kárt... gondolom pontosan eddig, amíg le nem írtam ezt a mondatot. De szombat reggel egy nagyon aranyos dolgot művelt. A szokásos hatórás felkelés után, kiengedtem, megkapta reggelijét, majd fogta az előző napkapott rágókáját bevitte a virágok közé (szép nagy kanna virágok, nagyon jól el tud bújni közötte) ásott egy kis mélyedést, gondosan belehelyezte a kincset, majd az orrával visszatúrta rá a földet. Ettől a kis fehér pofija nem mondom inkább, hogy nézett ki...de az egész művelet nagyon édes volt. Délután azért áthelyezte azt a csontszerűséget más helyre, mert hát azért ezt a rejtekhelyet még is csak láttam....:)

Múlt héten elég sokat gyakoroltunk és sétáltunk vele. Most már megáll a kersezteződéseknél, ha mondjuk neki, és gyakoroltuk az ültetést is. Nem mindig lehet vele amúgy gyakorolni, vannak időszakok amikor tényleg nagyon ügyes és fogékony, de amikor rájön a hoppáré, akkor iszonyatosan szertelen. Ilyenkor nem is erőltetjük a dolgot, hanem hagyjuk játszani, futunk vele...meg utána:) Szeretnénk elérni, hogy jövőre annyira megokosodjon, hogy ha elvihessük magunkkal nyilt terepre és hallgasson ránk, ha visszahívjuk. Mindenképp szeretnénk jövőre levinni Tiszára, elmenni vele kirándulni, hogy kicsit szabadon rohangálhasson. De ahhoz még nagyon sokat kell tanulnia és fejlődnie Balambérnak. Elvileg lesz házi vizsga a kutyaiskolában decemberben, remélem addigra eljutunk olyan szintre, hogy mi is részt vehessünk rajta.

Este nagyon aranyos volt (ezt úgy írom, mintha nem lenne minden este az...) mentünk zuhanyozni és nem csuktuk be az ajtót kulcsra. Balambér szépen kinyitotta az ajtót, pedig nem befelé nyílik  az ajtó, hanem kifelé, tehát nehezebb dolga volt, de megoldotta és bejött, lefeküdt. Aztán egyszer kétszer be akart ő is mászni a zuhanyzóba:) Minden napra tartogat valami kis meglepetést, néha ahogy néz, amit csinál, ahogy alszik....nem lehet nem imádni ezt a kutyust:) Annyira tudja éreztetni, hogy szereti az embert, és nagyon igényli, hogy foglalkozzunk vele. Tényleg olyan mint egy gyerek...a mi "kicsi" babánk:)

Hát lehet ennek a tekintetnek ellenállni ????????

Balambér rengeteget nőtt, bár még csak 4,5 hónapos nagyjából 30 kg, és csupa izom. Amennyire nem viselte el a pórázt, amikor a kertben próbáltuk hozzászoktatani, annyira jól tűri az utcán. Naponta kétszer sétáltatjuk, reggel és este. Hétköznap reggelente Apu és Tibi viszi el, este pedig én is megyek vele. Az első sétán kicsit feszült volt, félt a sok hangtól, de most már magabiztos, és látszik, hogy élvezi a mozgást. Rengeteg energia van benne, ami délután 4kor ki is tör belőle, akkor aztán mindent visz ami az utjába kerül, legyen az ruha, növény vagy bármi:) Szerencsére labdázással, frizbizéssel ezt le lehet vezetbóni nála. Bár nagyon teszik neki a séta, de utcán valamiért nem hajlandó pisilni, remélem ha kicsit nő majd az önbizalma, akkor már ez sem lesz probléma a számára. Tegnap este próbaképpen elvittük futni Balambért, tetszett neki a dolog és szerencsére maximálisan ki is fáradt tőle, szóval mostantól megpróbáljuk minden este elvinni kocogni. Annyira elfáradt, hogy amikor hazaértünk csak ivott egy kicsit és már el is dőlt, és aludt.

Voltunk vele kutyaoviban is, nagyon jól vette az akadályt. A csibészség és a behívás jól ment neki. Amikor Tibi hívta rögtön szaladt hozzá mindkét alkalommal. A rongyra meg másodjára rákapott és elvitte, azt mondta az oktató, hogy ez így első alkalommal nagyon jó teljesítmény. Szerencsére a tgöbbi kutyával is jól kijött, nem volt egyáltalán agresszív, játszott mindenkivel, de a legjobban egy kis bullterrier lánnyal találta meg a közös hangot, aki ugyanolyan szép fehér mint Balambér és a szeménél ugyanúgy van két kis fekete folt mint Balikának:) Szerelem első látásra....:) Tanulgatott alap vezény szavakat (Ül, fekszik, áll) az ül az már jól megy, a többi még kicsit esetleges. De hát első alkalommal szerintem csoda, hogy ennyire is ment neki, amikor már eleve lefárasztotta magát azzal, hogy a többi kutyával játszott. Látszott is rajta, hogy szellemileg kicsit elfáradt, volt, hogy Tibi ki állt vele a sorból, hogy pihenjen pár percet. addig jó amíg élvezi a tanulást, nem szabad erőltetni. Délután gyakorolgattunk vele, meg ma is fogunk.

Olyan jó érzés, hogy aki eddig látta Balambért, mindig csak dícsérte, hogy milyen gyönyörű, az utcán is megnézik (nem csodálom:) és mindenki nagyon meglepődik, amikor elmondjuk, hogy mennyi idős, mindenki idősebbnek hiszi.

Szinte hihetetlen de Balambér lassan már 2 hónapja a családunk tagja. Nagyon sokat cseperedett, sikerült súlyát megháromszoroznia. Olyan erő van benne, amit nem gondoltam volna. Már egyáltalán nem "kisbabás" pontosan úgy néz ki mint egy kifejlett argentin dog...csak egy csöppet lekicsinyítve:) Az étvágya meg egy felnőtt kutyáéval vetekedik:) Hihetetlen fazon, imádja a málnát, a meggyet a cseresznyét és a zöldségeket is. Ha az ember véletlenül előtte mer enni, akkor olyan szemekkel néz az emberre, mint akit immár több hónapja éheztetnek, épp hogy csak egy könnycsepp nem csordul le a szeméből.

Már a kezdetekkor úgy tűnt, hogy nagyon erőteljes személyiség lesz.....na ez most már egészen biztos. Makacs mint egy öszvér és rettenetesen kitartó, és sértődékeny. MOst szoktattuk hozzá az új helyéhez, ami az előszobában lett Neki berendezve. Semmi gondja nincs vele, csak éjszaka  néha rájön, hogy melletünk aludni az ágyban sokkal jobb lenne és olyankor nagyon kellemes koncertet ad...mintha legalábbis nyúznánk.

Tanulékony, de még nagyon gyorsan el lehet vonni a figyelmét, kicsit kajla a drága:) Pacsit már rögtön ad, ha nyújtja az ember a kezét. azt is érti ha hívjuk, de erre azért csak szelektíven hallgat. Látszik rajta, hogy tudja, hogy most jönnie kellene, de inkább mégse teszi. Ha beoson a szobába és ki akarjuk hívni a helyére akkor például rögtön átlátja a helyzetet, hogy itt kilakoltatás folyik és megmakacsolja magát és nem mozdul. De ha csatangol valamerre a kertben és szólunk neki, akkor azonnal reagál és jön. Tudja, hogy mikor csinál rosszat és akkor fénysebességgel tud menekülni:) Olyankor nagyon aranyos, ahogy fut, maga alá csapja a farkát a fülét hátracsapja és rohan mint az őrült, pedig nem egy futóbajnok, inkább csak rövid távon hatékony:) Annyit fut amennyit feltétlenül szükséges. De lustának nem mondanám, inkább csak energia takarékos:)

 Most nagyon büszke vagyok rá, mert az elmúlt két éjszaka nagyon jól viselkedett. Nem pisilt be, nem hisztizett, hanem szépen aludt 6 óráig, amig fel nem keltem. Igaz, hogy nagyon kifárasztottuk este, sokat játszottunk és szaladgáltunk. A labda nem igazán érdekli, nem köti le a figyelmét, viszont a frizbit imádja és visszahozza, sőt el is dobja magának.

Tegnap megkapta a veszettség elleni oltást is, úgyhogy már ki lehet vinni utcára. Ma valószínű, hogy amikor jövök haza munkából, akkor Tibi és Balambér kijönnek elém a megállóba. Kiváncsi vagyok, hogy fog teteszeni Balinak a séta:) Nagyon érdeklődik már, hogy mi van a keritésen túl. Majd beszámolok az első útjáról!

Balambér már negyedik napja van Velünk. Szinte hihetetlen mennyit fejlődött ez alatt a rövid idő alatt is. A lépcső mászás mintha sose lett volna nehézség és a bátorsága is egyre nő. Mindenki imádja:)

A kertet elkezdtük felfedezni és minden fűszál, kő illetve bármi, ami az utunkba kerül az érdekes és alkalmas arra, hogy egy újabb játék forrása legyen.

A szobatisztaságal is igen jól halad, egyértelmüen jelzi mi a helyzet és gyorsan jön ki velünk a kertbe. Ilyenkor persze nagyon megdícsérjük.  

A lakésfelújítás zajai, más kutyák ugatása nem érdekli igazán, de a mi hangunkra figyel.

Ma kapta meg a második szuriját, és hősiesen tűrte. Szerencsére teljesen egészséges.

Hát eltelt az első napunk Balambérrel, és ahogy azt vártuk rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Ez a kicsi kutya egy igazi kis szeretet csomag.

Nemcsak az utazás történt zökkenő mentesen, de az első éjszaka is. Szinte teljesen végig szundikálta (álmodni se mertünk volna ennél ideálisabb induló éjszakát) 4 óra körül felkelt és nyüszített egy kicsit, de kis simogatás, na meg egy pisi a kertben mindent megoldott. Kb 20perc múlva ismét aludt. Leírhatatlanul aranyos amikor alszik (meg amikor nem:), nagyon sokat álmodik...állandóan szalad ilyenkor. Kíváncsi lennék mit álmodhat.

Reggel korán ébresztett minket. Aztán még egy kis lustálkodás következett. Szent meggyőződésem (mely szerint a kutya ne aludjon az ágyban) mindössze 2 másodperc alatt megdőlt...olyan szemmel nézett ránk Balambér, hogy nem bírtuk ki és odavettük magunk mellé. Mondanom se kell kb 2,5perc múlva már mélyen aludt. Azért ezt nem rendszeresítjük.

Napközben is sokat szunyókál még. Eszik, iszik, pihizik és játszik, majd a folyamat kezdődik előről. Nagyon picike még, 6,5 hetes de a labdát már vissza hozza. Nagyon édes, ahogy cipeli azt a nagy teniszlabdát, ami majdnem akkora mint a kis buksija. Amikor elfárad elkezd harapdálni, majd bekéredzkedik valamelyikünk ölébe és ki hinné...már alszik is. Hát igen, mégis csak "anya és apa" karjaiban a legjobb. Este locsoltunk a kertben, ami nagyon tetszett neki, folyamatosan a nyomunkban volt. Nem kicsit lettünk szutykosak:)

Bátorsága szinte percről percre nő. A házból két lépcsőn lehet lejutni a kertbe. Ezzel reggel még nem sikerült megküzdenie...este már futólépésben vette az akadályt:)

Most szundizik, én meg igazi dilis gazdiként percenként fotókat készítek róla:)

Reméljük ez az este is ugyanlyan nyugis lesz, mint az előző. Holnap megírjuk. Jóéjt Balambér:)

Ma este végre megérkezett hozzánk Balambér az Argentin dog. 2009 március 24-született 2 lány és 4 fiútestvérével együtt.

Feszült izgalommal vártuk a napot, mikor elhozhatjuk családunk újdonsült tagját.

A hazaút sima volt. Végig aludta nyugodtan. Kicsit féltünk, hogy rosszul viseli majd a megrázkódtatást de  félelmünk alaptalan volt. Az ölemben végigaludta az utat ami, a  magyar utak minőségét figyelembe véve igen nagy szó.

Megérkezésünk után kicsit megszeppenten ült új otthona küszöbén, de miután némi segítséggel beljebb jött elfoglalta kiságyát és azóta is békésen szunyál.

Kíváncsian várjuk a holnapi napot amikor megismerkedik a környezettel. Bízunk benne, hogy az ismerkedés minél símább és zökkenőmentesebb lesz!

Aludj jól pici Balambér!!

Először is szeretnék bemutatkozni. Nevem Csilla, páromat Tibinek hívják. Úgy döntöttünk, hogy így 7 együtt töltött év után összeköltözünk, és megvalósítjuk mind kettőnk dédelgetett álmát....veszünk egy kiskutyát.

A fajtát illetően nem voltak kétségek, mind a kettőnk az Argentin dogra tette le a voksát. Így kezdődött tehát, hogy egy szép márciusi napon, egy internetes hirdetésben megtaláltuk az almot, ahonnan kicsi kutyánkat kiválasztottuk.

Két héttel később pedig személyesen is megnézhettük a csöppségeket és kiválasztottuk melyik kis fehér gombócot fogjuk május elején elvinni magunkkal. Ő a legducibb és a legnyugisabb, végig szundikált amíg ott voltunk.

Már alig tudom kivárni, hogy végre hozhassuk haza családunk újdonsült tagját.